A wissenschaft.de német tudományos portál egy amerikai szaklap tanulmánya alapján tudósított a felfedezésről. A farkasok Alaszka észak-keleti részén éltek, és az akkor még meglévő földnyelven közlekedhettek Észak-Amerika és Ázsia között. A kutatók szerint ezek az állatok nincsenek közvetlen rokonságban a ma élő farkasokkal.

Blaire van Valkenburgh, a kaliforniai egyetem professzora kutatótársaival együtt 56 koponyát vizsgált meg, és a radiokarbon módszerrel meghatározták korukat. A vizsgálat alapján elmondható, hogy mintegy 12 és félezer évvel ezelőtt drasztikusan csökkent a farkasok száma. A csontok vegyi összetételéből a kutatók következtetni tudtak arra is, hogy a farkasok milyen állatokat zsákmányoltak. Eszerint a ragadozók mamutokkal, bölényekkel, vadlovakkal, jakokkal és rénszarvasokkal táplálkoztak. Az állatoknak széles szájuk és igen erős harapásuk lehetett, még a csontot is szét tudták harapni. A kutatók erre a fogak jellegzetes kopásából következtettek, ezen kívül számos fog a csontok harapása közben eltörött.

A vizsgálatok során összehasonlították a kihalt állatok öröklési anyagát a ma élő farkasokéval. A megvizsgált génrészletek közül azonban egyetlen egy sem volt azonos, ami kizárja a közvetlen rokonságot - írja a német tudományos portál.